Előző 
 Következő
|
| Kisfiú meg az üres virágcserép |
2018-08-08 07:13:12 |
| Kisfiú meg az üres virágcserép Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán, hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt. "Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom."... |
| Nincs Cím |
2013-02-10 12:52:20 |
| HARMADIK RÉSZ 1 Délután háromkor meg is érkezett Ó Péter. Másodmagával jött be az autón, egy drapp-szín felöltős, cilinderes fiatalemberrel. De csak eltöffögött a ház előtt. Távolabb állt meg, a Városi közfürdő előtt. Ott a cilinderes úr leszállott. Néhány szót váltott Ó Péterrel, és bement a fürdőbe.... |
| szeretettel |
2012-05-01 14:52:54 |
| P Pacsirta-szót hallani jegyez gazdagságot. Pad. Öreg embernek: fáradtság; fiatalnak: szerencsés vállalkozás. (Kerner.) Padlás. Rendszerint hideg időjárás. Padláson járni: mutat halálesetet. Padlásról leesni: terveink összedőlése. Padláslyukból valakit látni: jelentőségteljes találkozás. Égő pad... |
| Dióbél királyfi 28. |
2009-04-10 19:28:02 |
| KINCSKERESÉS Egy siralom volt abban az esztendőben az egész malajdoki határ. Rossz idő járt, esős tél, fagyos tavasz, száraz nyár: az ősz nem hozott semmit. Támadt olyan éhség a föld népe között, hogy aranyat adott volna a korpakenyérért. Csakhogy nem volt se aranya, se korpakenyere. Nádország lakóit azonban nem bántotta az éhség. Nekünk tán bővebb termésünk volt, mint más esz... |
| Dióbél királyfi 25. |
2009-04-05 09:06:12 |
| TILINKÓ UTOLSÓ LOPÁSA Nádi ember korom második esztendejében történt, hogy Csuri, a róka, egyszer egy malackát fogott a nádasban, ahol elég sűrűn találkoztunk vaddisznóval. Persze nem bántottuk egymást, mert miért is volna ellensége a vadember a vaddisznónak? Csuri se bántotta a malackát, csak éppen megfogta a nyakán a bőrt, úgy hozta a foga közt, aztán letette elébem nagy fark... |
| Dióbél királyfi 9. |
2009-01-08 19:50:58 |
| HÁROM NAGY ÚR Telt-múlt az idő a malajdoki kastélyban, s úgy összeszoktunk mink Tamás úrral, hogy akármerre került-fordult, engem is mindig magával vezetett. - Úgy nézem, kis szolgám - támaszkodott a vállamra -, te leszel már az én unokám ezután, öreg ember vagyok már én, közel a napáldozatom, vagy látom többet az én bécsi kis unokáimat, vagy se. Meglátta pedig, hamarább, min... | |
Előző
Következő
|
|