Tomor Ilona: Szivárvány |
2021-01-10 15:17:41 |
A ragyogó táj, Foszforeszkáló opál. Reszket a levegő A porszemek tánca fátylán. Felettünk a szivárvány Csodája mennynek földnek, Elcsendesült víznek, Tündöklő, tűnő tüneménye. Csak a vásznon él örökké Egry lelke lángjával, Tüdeje pirosával Zsenije lázával. Emésztő e láng, izzó indulat, Melyet a színek tüzelnek, S a térbe törő fehér fények, Fényárban a tó, a há... |
Kótzián Katalin |
2018-08-04 11:16:54 |
Kótzián Katalin Szerelmes szonettkoszorú I. Csak álmodás, csak sejtetés érződik át a levegőn, fehér ködök közt, lebegőn. Jólesik most a nevetés. Fázósan hajlanak a fák, de pattanó rügyekben él ígéretük: a friss levél s az egyre új virágos ág. Félig kinyílott szájad így sötétben nedvesen ragyog. Szívedben bújnak vágyaid, csak ha... |
Mészáros Ferenc |
2018-07-31 08:35:32 |
Mészáros Ferenc Tűzsors Határtalan a szerelem nincs eleje, s nincs vége sem derül-borul, s mielőtt elégne csillagnak szökik az égbe Viseld homlokod fényét! Ne vesd le soha Hiszen az égnek is ragyog a homloka! Ettől gyúlnak virágba az ágak, így porlad hamuvá szívünkben a bánat. Ettől szökken szárba lángoló reményem! Testünk eggyé legyen homlokod fényében! Arc... |
Kótzián Katalin |
2018-03-14 10:17:20 |
Kótzián Katalin Szerelmes szonettkoszorú I. Csak álmodás, csak sejtetés érződik át a levegőn, fehér ködök közt, lebegőn. Jólesik most a nevetés. Fázósan hajlanak a fák, de pattanó rügyekben él ígéretük: a friss levél s az egyre új virágos ág. Flig kinyílott szájad így sötétben nedvesen ragyog. Szívedben bújnak vágyaid, csak hangok még az új dalok. Tavasz... |
Kótzián Katalin |
2018-02-03 18:45:29 |
Kótzián Katalin Szerelmes szonettkostorú I Csak álmodás, csak sejtetés érződik át a levegőn, fehér ködök közt, lebegőn. Jólesik most a nevetés. Fázósan hajlanak a fák, de pattanó rügyekben él ígéretük: a friss levél s az egyre új virágos ág. Félig kinyílott szájad így sötétben nedvesen ragyog. Szívedben bújnak vágyaid, csak hangok még az új dalok. Tavasz... |
LIgeti Éva /POET/: Őszöm |
2016-10-19 22:48:18 |
Felettem feketés fellegek kúsznak, halovány arcomra rózsát fest a szél, és tövisfájdalmak maradnak túsznak, míg fogva tartanak... őszöm elalél. Szállongó hárslevél, mint keringőzik, felkavarja bennem a megtört múltat, - távoli tekintet még elidőzik, selyemlő emlékek fészkébe bújtat. Ködhomály kérgébe fénysugár karcol, lassan feltárul az elveszett világ, s az örvény... |
Ambrus Jözsef |
2016-07-06 10:01:14 |
Ambrus József Elkallódott sorsom éjfélkor riaszt a bizarr siker még béke honol fejem felett mindegy hogy játék vagy való igaz ne lelkizz így volt a leghelyesebb tekintetedben futottam még pár lépést és láttam az emberek szívén nyitott szememben minden szenvedélyem fénylő patak futkosása mentén ölelj magadhoz hogy mindent kimondjak vérből és dacból összetákolt so... |
Móricz Virág: Apám regénye A szerkesztő |
2016-06-29 18:00:07 |
Osvát Ernő öngyilkos lett, mert meghalt a lánya, aki már évek óta tüdővészben haldoklott. Mindenki tudta, hogy azon a napon, amikor Ági meghal, megöli magát. A felesége két éve lett öngyilkos. Nem ok nélkül foglalkozott a Nyugat oly sokat az öngyilkosság pszichózisával, nagyon sokan ölték meg magukat ebben a körben. Apám már régen, nagyon ritkán írt a Nyugatba. A 29-es év el... |
Móricz Virág: Apám regénye A szerkesztő |
2016-06-29 18:00:01 |
Osvát Ernő öngyilkos lett, mert meghalt a lánya, aki már évek óta tüdővészben haldoklott. Mindenki tudta, hogy azon a napon, amikor Ági meghal, megöli magát. A felesége két éve lett öngyilkos. Nem ok nélkül foglalkozott a Nyugat oly sokat az öngyilkosság pszichózisával, nagyon sokan ölték meg magukat ebben a körben. Apám már régen, nagyon ritkán írt a Nyugatba. A 29-es év el... |
Juhász Gyula - Ének a toll katonáiról |
2016-01-24 06:14:48 |
Juhász Gyula - Ének a toll katonáiról Szerettem őket és közöttük éltem S velük szenvedtem életemben én És együtt vártuk a magyar vidéken, Hogy lesz még ünnep s fény hazánk egén. Kopott szerkesztőségből szállt az ének, Száz sóhajom, szerelmes vágy s remény, A telefon lázas kagylója zengett, Új rímeket sugallva énekemnek. Ó névtelen s neves száz fürge hő... |
|