| Tóth Árpád: Álarcosan Hát rossz vagyok? szótlan? borús? |
2021-01-21 18:46:06 |
| Tóth Árpád: Álarcosan Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg? Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám, A világ minden fényét s melegét Szórva adnám. Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat. Ibolyákkal a téli Riviérát. Vagy legalább egy-egy dús, összebújt, Boldog órát. De most oly n... |
| Gyurkovics Tibor: Egry József emlékére |
2021-01-10 14:48:06 |
| Nem bírja a tér a világot, kitérne, kitörne belőle, a lányok s a ferde halászok elszállnak a híg levegőbe, oly friss ez a reggeli pára, keveregnek és kavarognak a színek a tomaji tájba nagy képei a Balatonnak. Úgy ég a vidék vörös üstben s a víz is lángol alatta, az asztag is ég keserűen, az ég ég s ég a veranda, lebegve lobognak a székek, a házak, a fák, a vitorla... |
| Tóth János versei |
2021-01-05 21:15:29 |
| TÓTH JÁNOS VERSEI Mezőcsáton él feleségével és három kislányával. Már több mint 20 éve ír verseket, vagy annak látszó írásokat. A természetből merít írásaihoz ihletet, vagy az ihlet merít belőle és elmondja neki. Az elmúlt években pályázatokon v... |
| Jégvirág....... |
2021-01-05 14:00:58 |
| Jégvirág - Reményik Sándor Mint egy kísértet, hófehérbe' Az ablakomon megjelen. Egy ibolyának lelke tán, De illattalan, színtelen. Rám néz sóhajtalan panasszal: Talán én téptem le tavasszal. Talán egy harangvirág lelke, De rajta jégből a lepel. A haranglábat: karcsú szárát Nyáron - talán én törtem el. Isten szavát elnémítottam. Most itt van, - s megszó... |
| Súgás az ősznek |
2020-11-23 18:39:36 |
| Dsida Jenő - Súgás az ősznek Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat tudsz, s tudásod soha el-nem-vehető, mert a halottak nagy-erősek és tanítód a temető . Ősz... |
| Most Pálos Rozitára gondolok |
2020-11-21 07:25:22 |
| 2011. január nyolcadiki jegyzetemet sodorta elém az idő. Egy csodálatos tüneményről írtam: Pálos Rozitáról, akinek versei a szívem közepében vannak. A jegyzetet idemásolom. Időszerű: Rozita kékben Átsétáltál a teraszon. Biztos vagyok benne. Láttalak. Nedves lett az egész, a hajnali zápor, ahogyan végigsöpört rajta, s nedves lettél te is. Csak azt nem értem, hogy miért vagy... |
|
Következő