Az a régi világ |
2021-03-03 11:36:40 |
Az a régi világ Minket a gazdagság és jólét sosem érdekelt, mert az élet még akkor nem erre nevelt, ha nem arra, hogy mindenkor segítsük egymást, hisz nem tudtuk, Isten, nékünk milyen sorsot ád. Ezért hát tiszteltük és szerettük egymást, s ekképp éltünk mindanny... |
A napsugár simogatta sors barázdált arcuk |
2021-01-29 23:13:51 |
Nagyon régen , nagyon messze volt egy ország , hol csak jó emberek éltek . Körülöttük nagyon szerény , de boldog volt az élet . Nem vágytak ők soha cifra cicomára , a jóságukban rejlett a szívük gazdagsága . Napkeltétől , napnyugtáig végezték a dolguk , a napsugár simogatta sors barázdált arcuk . Mindent amit elterveztek , megtették rendjére , soha - soha nem fut... |
Tarsoly Beke Tamás versei |
2021-01-14 19:30:16 |
TARSOLY BEKE TAMÁS VERSEI Tarsoly Beke Tamás vagyok... 51 éves... soproni és győri lakos.15 éves korom óta irogatok... 2005-ben jelent meg önálló... |
Lackfi János karácsonyi verse |
2020-12-26 10:59:44 |
Lackfi János karácsonyi verse Itt a karácsony, ott a karácsony, itt a hiánya, csak kaparászom, csak kotorászom, hogy mi a titka, már ki se látszom, cifra kalitka lett a lakásom, benne rakáson mind az ajándék, itt van a bejgli, hoznak anyádék, majd szemüvegben átbogar... |
Minden csupa pompa |
2020-12-25 22:01:23 |
Minden csupa pompa Csillog a cifra karácsonyfa, Telizsúfolva minden ág, Lóg rajta sok dísz, olcsó drágaság... Hány ember sóhajt most nagyot: "Bár X. Y. lógna ott A karácsonyi dísz helyén... " A szeretet nagy ünnepén. Heltai Jenő... |
Karácsony ünnepe |
2020-12-21 21:00:57 |
KARÁCSONY ÜNNEPE . . . . Karácsony a keresz... |
Madárlátta kenyér |
2020-11-14 11:11:14 |
Madárlátta kenyér Nagyapám minden reggel úgy indult útnak, hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát, néhány héjaira bontott lila színű hagymát, és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát, amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot. Kenyérszelet... |
Dédapám romos házánál Még nem omlottak le a százados falak |
2020-10-20 09:25:30 |
Dédapám romos házánál Még nem omlottak le a százados falak, Még néhol látszik a régi szín, a vakolat Még áll a tornác ódon sárga fa váza, Az oszlop, ami tartja, oly repedezett, Mind dédapám kérges tenyere. Alatta még látszik a cifra cementlap Darabokra töredezett néhai bája. Ezen csúszkált jó apám, s fényesítette Kövét kicsiny cipője, és bársony nadrágja. A porlepte ab... |
|