| Búcsú |
2018-12-19 02:12:56 |
| Kozma Dávid Álmomban újra láttalak Fényben úszó, meleg arccal Szólítottál, megremegtem Hozzám bújtál, de felébredtem Sötét szobában a sarokban Álmatlanul, reád gondolva Imádkoztam, hogy bárcsak itt lennél Bár tudom hogy szívednek nem kellenék Mégis csak ültem, magányomban Csókod, selyem bőröd vágyakozásában Majd mikor lelked tengerébe kerültem Újra mély, szere... |
| Berde Mária versei |
2018-12-18 22:30:25 |
| BERDE MÁRIA VERSEI Berde Mária Julianna (Kackó, 1889. február 5. - Kolozsvár... |
| December 17. Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten.... |
2018-12-18 21:38:50 |
| Fehérvári Jákó OSB elmélkedését adjuk közre a december 17. és 23. között, advent utolsó napjaiban a zsolozsma vesperásában elhangzó Ó-antifónákról. ............. Egyre hosszabbak az éjszakák, pedig bennünk egyre erősebb a sóvárgás a fény és a melegség után. De nincs mit tenni - karácsonyig ez biz... |
| Stifner-Kőháti Dorottya írása 12.18. Fel ismerni, amink van |
2018-12-18 12:34:45 |
| Gyermekkorom kedves mesehőse, Sanyi manó egyszer ellopott a vasorrú bába kályhájából egy kötényre való csodaszép, csillogó, szivárványszínben játszó ,,drágakövet". A szikra és parázs, ahogy kihullt a kályhából - hisz az volt -, nem hunyt ki, hanem csillogott-ragyogott. Kék, vörös, sárga, fehér, s mind gyönyörűséges! A csintalan manó hazaérve fogta gyémántkin... |
| Reichard Piroska versei |
2018-12-17 16:00:20 |
| Reichard Piroska Reichard Piroska (Beregszász, 1884. szeptember 26. - Budapest, 1943. január 1.) költő, műfordító Verseiben: a magányos női sors kap hangot. Témái: a diákélet, a szerelem, a természet, a lemondás. ... |
| Találd meg |
2018-12-17 10:21:54 |
| Dornis Szilvia Találd meg a csillagot, a felhők felett elvezet a hang, a szív, s a dal, ami szól neked. Találd meg a dallamot, a hangjegyek árnyékában biztosan én vagyok, aki szól neked! Találd meg az életem, míg tart a zene, elhiszem, hogy lehet végtelen, ami szól neked. Találd meg a testemet, öleld addig szívverésem, nem felejtheted el, amíg szól neked... |
| A tegnapokkal fogy az élet |
2018-12-17 10:19:42 |
| Mihail Eminescu A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tűn elő. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap mikor lenyugszik, Egyúttal fölkel valahol. Úgy látod: mindig egy a gázló, Csak rajta más hullám suhan; Úgy látod: mindig, minden ősz más, Egy lomb hull mégis lassúdan. Vak... |
| Istent keresve . . . |
2018-12-17 09:10:08 |
| Istent keresve . . . ****** ****************************************************************************** Ki ne töprengett volna el azon , hogy semmi sem történik véletlenül . S vajon ki állhat mögötte . . . ? Ki lehetett olyan hatalmas , bölcs aki meg tudta teremteni ezt a lenyűgöző világmindenséget ? Ugyanakkor miért van egyáltalán , ez a sok szenvedés , vajon l... |
| Nem eresztelek |
2018-12-17 08:08:40 |
| Kun Magdolna Végtelenbe hulló percek, szívem érted reszket nem eresztelek, mert engem már közéd rajzolt az élet, s így lettem árnyéka a benned bújó fénynek. ... |
| Ember |
2018-12-17 07:05:03 |
| Sík Sándor: Embernek lenni! Csak-embernek, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek! Lerázom magamról a port, Amit a századok ajka rám lehelt, Ledobom a palástot, Amit a Hivatal rám tekert, És az apostol köntösét is szétnyitom, Amit szent ujjak fűztek össze vállamon: Nézzétek, itt vagyok. Lepletlenül, akár egy fia... |
|
Következő