A csend hallgatása közben A csend hallgatása közben gondolat-erdő burjánzik körben. Ártatlan hajtásként, méla-bóbisgatón kibuggyan egy-egy gondolatom aztán hirtelen indába szökkenő tövislábakkal kúszó-tépdesőn belém hasít. S pillanat alatt csak amúgy szelídül, mint por a bútorra, úgy elül. Tépett, most simogat. Fájt, S kimondanám, hogy enyhet ad ... |