| Zsefy Zsanett |
2018-11-16 20:45:31 |
| ZSEFY ZSANETT Bakkné Szentesi Csilla (Debrecen 1949.10.24. - ) író, költő - Zsef... |
| Szuhanics Albert : Altató vers |
2018-10-16 23:33:02 |
| Szuhanics Albert : Altató vers Alszik az erdő, alszik a Nap, aludj el pihe paplan alatt! Anyuka alszik és apuci, arcodra száll egy pici puszi. Alszik a város, az óvoda, boltos a postás, pék, katona. Alszik az ólban Bodri az eb, altatót játszik békasereg. Cirmi dorombol, karma mered, nyújtózik egyet, nem tekereg. Alszik a virág ágyában rég, hol... |
| Tóth Árpád : Hajnali szerenád |
2018-09-22 17:16:12 |
| Tóth Árpád : Hajnali szerenád Virrad. Szürkül a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol És álmodozva pingál enyhekéket S ragyogva tűzi az isteni ké... |
| Juhász Gyula: Este az Alföldön |
2018-09-03 20:48:52 |
| Juhász Gyula: Este az Alföldön Az alkony kéken hamvazó ködében most térnek nyugovóra mind a házak, a csöndbe bámulnak komoly fehéren, s tetőiket lehúzza az alázat. Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek, - öreg parasztok néznek így az éjbe - és lecsukódnak jó korán e fények, s virras... |
| Már vége a nyárnak... |
2018-09-02 20:25:24 |
| Tóth János: Már vége a nyárnak... Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén. Őszi ruhát hullató színes tarka fákon Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon. Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva Reménykedve föl-föl pillant, a nap melegét várja. S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat A sötétség sz... |
| Kerecsényi Éva |
2018-08-29 06:47:45 |
| Kerecsényi Éva Kedv(es) vers Felébredt a kedvem, szemét dörzsölgeti, álmosan, kócosan a plafont kémleli, nagyokat nyújtózik, kicsit tétovázik, legjobb, hogyha rögvest jól belakomázik. Kávéját kortyolja kevés tejjel, mézzel, ablakon kibámul, nem sok szenvedéllyel, hűvös még a reggel, koccan a tél foga, virágos jókedvnek sehol semmi nyoma. Gyorsan jár az óra, minth... |
| Galambok a tarlón |
2018-08-27 19:55:02 |
| Móra Ferenc Galambok a tarlón Szögön pihen már a kasza, a sarló: Búzamezőkön mered éles tarló. Néptelen, némán nyujtózik a róna, Csak itt-ott sír még rajta tücsöknóta, S ahol hevertek arany buzarendek, Fehér galambok szemet szedegetnek. Kinek befedi a világot szárnya, Van gondja neki az égi madárra. Az Ur akará, hogy buza teremjen És hogy a kalász ért szeme kiper... |
| Tóth János: Már vége a nyárnak |
2018-08-26 18:07:08 |
| Tóth János: Már vége a nyárnak Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén. Őszi ruhát hullató színes tarka fákon Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon. Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva Reménykedve föl-fölpillant,... |
| Edward Estlin Cummings |
2018-08-22 12:12:44 |
| Edward Estlin Cummings Magammal cipelem a szívedet Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak megyek te jössz velem; bármit teszek azt teszed te is, kedvesem) és nem ismerem a félelmet a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom szebb világot (te vagy az én igaz világom) te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelö... |
| Az adakozó fa |
2018-08-20 12:52:59 |
| Shel Silverstein Az adakozó fa Volt egyszer egy réges régi fenséges fa, amelynek az ágai szinte az eget súrolták. Amikor a fa virágba borult,különféle alakú és nagyságú pillangók egész serege táncolta körül, amikor pedig gyümölcsöt hozott, messze földről felkeresték a madarak. Ágai kitárt karokkal üdvözölték a szelet, és aki csak látta, elámult fenséges szépségén. És... |
|
Következő