| Ősz elején |
2017-09-25 14:27:58 |
| Petőfi Sándor ŐSZ ELEJÉN Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek... Vándor népe ott halad. Ott a messzeség homályin, Ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elröpűlnek, elröpűlnek, Tavasz s nyár vendégei, És őket már nemsokára A kertek s... |
| Ősz |
2017-09-25 14:27:09 |
| Eötvös József ŐSZ. Légy üdvözölve ősz, te föld halála, Borult egeddel üdvözöllek én, E szívhez illik bús napod homálya, S e hervadás a messze föld szinén. Pusztán, mint téreid, áll életem. Halálra intesz, üdvöz légy nekem! Hervadva húll már a levél a fáról, És elszállt a virágok illata: Igy tűn el az öröm, csak múlt bujáról Meg nem feledkezik a szív soha. Oh hul... |
| A pásztortűz |
2017-09-25 13:04:02 |
| Garay János. A PÁSZTORTŰZ. Sötét az éj, a merre eltekintek, Alig két lépésig terjed szemem; Gyermekkoromtól ismerőm e tájék, Hová visz útam? meg nem mérhetem! Aludni ment-e valamennyi csillag, Vagy megvakult köröttem a világ? Ott mégis ah, egy csillagocska látszik, Vagy földi tűz? mi a látkörre hág?... Egy csepp a tenger véghetetlenében! Parányi mint a... |
| Reményeim |
2017-09-25 13:01:03 |
| ARANY JÁNOS REMÉNYEM 1 Kis hajó az én reményem, Sem árboca, sem kormánya; Csapkod a hullám keményen Gyönge sajkám veti-hányja. 2 messze a kék part mögöttem. Földe a kopár valónak, Honnan el-ki számüzötten Fut reményem, e kis csónak. 3 Mint a hattyú, mely világra Bujdosott, mind beljebb téved; Egy hab a más habhoz vágja, Mégsem óhajt lelni révet:... |
| Hepp Béla |
2017-09-25 11:43:00 |
| Hepp Béla Ázott szívemmel Árnyékod tört tócsákon gázol, átfúj a szél, és bőrig ázol, hitem, hogy lesz ez még jobb, lesz szebb, ahogy jössz, kerül egyre messzebb, közöttünk áthatolhatatlan esőszálak nyílzápora, mint hajtott vadállat török feléd, és nem tudom még mi lesz, mielőtt összerogynék, marni fogok, hogy neked is fájjon ezer sebem - vagy csak felkínálom rong... |
| Wass Albert |
2017-09-25 11:28:26 |
| Wass Albert Reád gondoltam Reád gondoltam itt, az esti csendben, Fehérbe-omló almafák alatt, (Valahol messze, égszínkék szemedben Pajkos sugárban ég az alkonyat). Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja A dombok alján csendülő patak, Neked adnám mosolyomat, ha volna, Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak. De ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg messze s... |
| Tóth Árpád – Szeptember |
2017-09-25 03:38:48 |
| Tóth Árpád - Szeptember Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne, Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte, Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély. És kinn a fák alatt, ott is valami titkos Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje, Ó, jaj, véres kezét a síró lombba kente Valami óriás, valami szörnyü Gyilk... |
| Tóth Árpád - A kerti fák közt… |
2017-09-25 03:37:29 |
| Tóth Árpád - A kerti fák közt... A kerti fák közt álmatag ődöngött Az ősz, s szelíd és hervadt illatú Korsójából a szőke, szomorú Fák hűs hajába bús parfőmöt öntött. S a billentfejű, nagy, komor fatönkök Hallgatták, hogy zokog a halkszavú Szél, mint egy arany flóta, mint a bú, S távozó léptek messze zaja döngött. Itt döfték le sötét, örök hatalmak A... |
| Tóth Árpád - Ó, forgó földünk! |
2017-09-25 03:32:57 |
| Tóth Árpád - Ó, forgó földünk! Ó, forgó földünk! - ostoba Játékok legbúsabbika! Röpít a Végzet ostora Tova, vén pördülő csiga! Csak pörget egyre, konokon, A végtelenben féktelen, S vak surranásod monoton És céltalan és végtelen. S mi, rajtad, szédült emberek, Elvágyunk rólad: bús talány! Ó, míg vak forgásod pereg, E messzehívó vágy talán ... |
| Őszi kérdés |
2017-09-24 22:13:01 |
| Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meghalni visszatér? És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve, Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér, S hogy édes életednek újra egy éve veszve, Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér? S ültél-e elfáradva ke... |
|
Következő