TVN.HU felhasználók Blog bejegyzéseinek száma: 4202683 db
Találatok száma: 1564
Előző Következő
Uram, én nem tudom az igazságot 2017-03-21 16:13:22
Mikor a bujdosó Istennel beszél... Uram, én nem tudom az igazságot miképpen osztogatod ezután, hogy mindenkinek bár maréknyi jusson: Annyit tudok csak: esztendeje immár, hogy végigdúlt a vihar otthonunkon. Tudnod kell Uram, hisz mindent tudó vagy: nem akartunk mi semmi mást, csak élni. Szántani, vetni és remélni Szántani, vetni és remélni jó munkáért vidám aratást. Ne...
Szeretlek... 2017-03-19 20:55:45
Ecsedi Éva: Szeretlek... Szeretlek, mint a tavaszi réten röppenő madár a napot, Szeretlek, mint a sötétkék égen szikrázó csillagot, Szeretlek, mint tavaszi záporokat a friss vetés, Szeretlek, mint szellőt forró nyári napsütés. A szerelem oly szép... S a bennem kigyúlt fények szikrázva vibrálnak, Nem tépik már vad viharok a búslombú fákat, Nincsenek már csill...
Ecsedi Éva 2017-03-19 09:44:35
Ecsedi Éva Szeretlek Szeretlek, mint a tavaszi réten röppenő madár a napot, Szeretlek, mint a sötétkék égen szikrázó csillagot, Szeretlek, mint tavaszi záporokat a friss vetés, Szeretlek, mint szellőt forró nyári napsütés. A szerelem oly szép... S a bennem kigyúlt fények szikrázva vibrálnak, Nem tépik már vad viharok a búslombú fákat, Nincsenek már csillagtalan éjje...
Babits Mihály – Ideges esztendők 2017-03-17 13:50:47
Babits Mihály - Ideges esztendők Emlékszem... A Szerelem jött, galambszeme volt, halkan jött, mint a galamb, és halkan dalolt: de a hangja oly meleg, véres-puha volt, hogy lelkem könnyes forróságban fuldokolt. S egyszerre a Félelem nagy lámpái kigyultak, eltakarták az álmokat, eltakarták a Multat. ...
Székely himnusz 2017-02-23 14:40:12
Csanády György Székely himnusz Székely Himnusz (teljes himnusz) Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton, sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillag ösvényén. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Ameddig élünk...
Az idegen vendég---Vilhelem Margareta[pályázat] 2017-02-13 13:17:33
Nahát !Biztosan ez lesz az "! A miniszoknyás fiatal nő,aki térdig erő bőr kabátot,magassarkú csizmát és fekete kalapot viselt,megállt , hogy a házat kívülről is jól megfigyelje. Közben serényen törölgette a homlokát zsebkendőjével. -Nem rossz gondolta magában. -Remélem hogy a hozzátartozó telek is a házhoz ,tartozik. Közben türelmetlenül figyelte az utcát ,hogy nem- e érke...
Erdős Renée: Tőlem elszállt a vágy. 2017-02-12 08:51:37
Erdős Renée: Tőlem elszállt a vágy. Tőlem elszállt a vágy, a nagy szines tündér, Mert virágtalan lett a kertem . Mert a lombjaveszett ezüstfűzek alá Sok sok halott reményt temettem. Mert hajfürteim közül kilopózott A régi illat, a régi sugár: Elszállt tőlem a vágy, a nagy színes madár. Azóta éejszakám és reggelem nyugodt. Nincs aki dallal megzavarja. A hűvös ny...
Fekete kutya 2017-02-09 00:14:53
VÁRNAI ZSENI FEKETE KUTYA Az árokparthoz értem hazafelé menőben, hajamban és ruhámban szagosodott az erdő, kakukfűvet és mentát nyaláboltam karomban s úszott velem az illat, akár egy könnyű felhő. Az árokparthoz értem, a hunyó nap utolsó kigyúlt tekintetét az erdőn átlövelte s mint óriási fáklyák, a fák lobogni kezdtek s e vészes esti fény a léptem nyomát követte...
Marton Paul 2017-02-05 10:28:38
Marton Paul Egy köd szitálta fáradt alkonyon... Egy köd szitálta fáradt alkonyon, megdermedt percek gyűrött fonákján, lebillegett álmos gondolatom, sok gazdátlan választ hagyott rám. Mit tettem ma, mit nem tettem érted, vajúdó kétségek közt remélek, féltő gonddal töltöttem lelkedet, melyen már nem sajog annyira a heg. Halkan kopogó magány hangja sírt, s könnyekb...
Marton Paul: Egy köd szitálta fáradt alkonyon... 2017-02-01 09:31:15
Marton Paul Egy köd szitálta fáradt alkonyon... Egy köd szitálta fáradt alkonyon, megdermedt percek gyűrött fonákján, lebillegett álmos gondolatom, sok gazdátlan választ hagyott rám. Mit tettem ma, mit nem tettem érted, vajúdó kétségek közt remélek, féltő gonddal töltöttem lelkedet, melyen már nem sajog annyira a heg. Halkan kopogó magány hangja sírt, s könnyekbe...
Előző Következő
© 2002-2017 TVN.HU Kft.