| A szobrok szobrásza |
2017-07-23 18:38:27 |
| Pablo Neruda A szobrok szobrásza Rapa Nui Magam vagyok a szobrok szobrásza. Nincs nevem. Nincs arcom. Elhagyott és a vadszederbokornál is magasabbra kúszott, hogy a kőbe ivódjon. A sziklában kövült meg az én arcom, hazámnak az Óceán bőrébe takart, súlyos magánya. A kő nem akar beszélni, a kő nem akar semmit, csak meg akar születni minden homokszemével és f... |
| Assisi Szent Ferenc |
2017-07-23 12:24:02 |
| "Ki csak a kezével dolgozik, az munkás. Aki a kezeit és a fejét is használja, az mesterember. Aki kezeit, fejét és a szívét is használja, az már igazi művész." (Assisi Szent Ferenc)... |
| Assisi Szent Ferenc |
2017-07-23 12:24:00 |
| "Ki csak a kezével dolgozik, az munkás. Aki a kezeit és a fejét is használja, az mesterember. Aki kezeit, fejét és a szívét is használja, az már igazi művész." (Assisi Szent Ferenc)... |
| Mirjam |
2017-07-22 10:06:39 |
| [k... |
| Mirjam |
2017-07-22 10:03:30 |
| [k... |
| Gyóni Géza ÁRNY AZ ÉJSZAKÁBAN |
2017-07-18 08:21:16 |
| ÁRNY AZ ÉJSZAKÁBAN Október 31. Éjszaka volt. A boltíves teremben Maga maradt a wittenbergi. Kisérő társa csak a gondolat, Mely árnyékot vet lelke tükörére. A gondolat, az üldöző, az átkos, A lelkes árnyék, mely ágyához ült És elrabolta legszebb álmait. Ott volt vele a bús kolostor mélyén, Álomtalan komor, vak éjszakákon, A kételkedés nagy óráiban - S fülébe súgott... |
| Várady Antal: Legenda . |
2017-07-15 09:00:04 |
| Várady Antal: Legenda . Van egy gyászos ének szegény Izraelben Ahányszor azt hallom: elborul a lelkem Ezredéves mély gyász.. sohsem vethető le.. Hadd sírjak el én is egy jajszót belőle. Kidőlt, bedőlt kunyhó öreg Izsák háza. Hullik a tapasza mikor a szél rázza. Hát még mikor bőszült tömeg ostromolja ?. Részeg, vérszomjas had rikoltó gomoly a . . Üsd agyon! Tüzet r... |
| A Rettenet |
2017-07-14 09:56:52 |
| Felnőtt vagyok. Most egy irodában dolgozom, itt ülök a bal hátsó sarokban. Nem volt más választásom, felnőtté kiáltott ki az Élet már régen, pedig én még jó sokáig - talán örökre - szerettem volna gyerek maradni nagyapám sült alma illatú füstös kályhája mellett. Amolyan átlagosnak gondolnál, ha látnál. Visszahúzódónak, messzibe bámulósnak, magamba fordulós... |
| Aranyosi Ervin: Égi háború |
2017-07-12 22:22:51 |
| Villámok szabdalták fel az eget, dördült az ég és a föld remegett. Tarolva, pusztítva vágtat a szél, elbújik, menekül mind, aki él! Vén fákkal birkózik most a vihar, kezével tépked, s rúg lábaival, reccsenve kifordul, törik az ág, utolsót nyög bele még a világ. A felhők zokognak, s ömlik a könny, sötétlőn árad a néma közöny. Villámok cikáznak, izzik az ég, dördül a... |
|
Következő