| Lengyel Károly versei |
2019-07-22 20:00:24 |
| LENGYEL KÁROLY VERSEI Versei ANYAI NAGYANYÁMNAK Kezemben még, ha jön sötét, fehér szál... |
| Havas Éva versei |
2019-07-03 19:00:17 |
| HAVAS ÉVA VERSEI Havas Éva (1958. október 7. - ) egyedülálló, de lélekben még "kapcsolatban" - és talán ez már így is marad... Egy örök álmodozó... ... |
| Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség |
2019-03-30 23:13:58 |
| Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges altatókkal. Az, amit írtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám.... |
| Elakadt a vonat |
2018-10-19 11:49:23 |
| Elakadt a vonat Dühöngve vágtat s bőg az orkán, a szem lépésnyire ha lát, fehér havat kavarva, szórva bűvöl fekete éjszakát. A mozdony prüszköl. Szörnyű kínnal szügyét feszíti, reng, remeg, titánként küzd a vad elemmel, de legyőzi a fergeteg. Megállítják acélfalakként az égből lehányt torlaszok. Nyüzsög a vonat rémült népe, szívük remeg, fogak vacog. Nincs mél... |
| Vitó Zoltán |
2018-10-15 21:00:50 |
| . . . . VITÓ ZOLTÁN Vitó Zoltán (Újpest, 1940 április 10 - 2011.) mozgáskorlátozott költő. Az inaszakadt fohásza http://mek.oszk.hu/03000/03025... |
| Victor Hugó |
2018-10-07 16:14:45 |
| VICTOR HUGÓ Victor Hugo (Besançon, 1802. február 26. R... |
| H.Kohut Katalin: Esztétika, mint tudomány |
2018-09-26 09:05:26 |
| H.Kohut Katalin: Esztétika, mint tudomány Hadd kezdjem esztétikai értekezésem egy régi verssel, melyben a leányt istennővé emeli a költő. A papír nem is bír el másfajta ábrázolást, csak a tökéleteset, melyben nincsen semmi romlandó, halandó: Madonna mia Liliom-lány, e földre nem való, lágy barna haj takarja el fülét, szemében könnyektől fakóbb a kék, akár eső-füg... |
| Emlék |
2018-09-16 13:18:50 |
| Egy arc fölbukkan néha a homályból, Hová eldugta őt a feledés, Egy régi társnak arca, aki bátor Tekintetével a lelkedbe néz. Elhunyt napok és elfakult vidékek Feléd ragyognak ismét hirtelen, Fölzendül elnémult szavak zenéje, És lelkeden, lehangolt hangszeren, Ábrándjaid eljátssza újra múltad, Csak bánatod tesz rájuk hangfogót... A feledés homályából kibukkan Egy régi... |
|
Következő