| Anna napra |
2017-07-26 11:52:03 |
| Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szivem, hogy ez h... |
| Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből |
2017-07-26 08:47:05 |
| Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre,... |
| Boér Miklós: A romok . |
2017-07-26 07:50:14 |
| Boér Miklós: A romok . Nórának. - Ledölt a büszke fal S a bástyákról régen Virágos szemledél Leng lobog a szélben. Bársonyos zöld moha Fedi be a romot - S a szétszórt köveken, Mint temető felett: Búgó szellő zokog . . . A zajos berekben, Hol czitera zengett, Daliás levente, Szép asszony merengett: Most minden oly csöndes, Oly borongó sötét, Mintha ráonta... |
| Keleti Arfhur: A kámzsás festő strófái . . . |
2017-07-22 07:13:17 |
| Keleti Arfhur: A kámzsás festő strófái . . . "A vágyaim fehéringes papok ; halvány kezükben felém mulatnak Téged, mint egy drágaköves, dús, aranyszentséget . . . a füstölők ezüstje csak szépségedet zengi . . . s a felszálló füst emléked belengi . . . " I. Én nem vagyok csak nagyon szomorú, se titán, se poéta nem vagyok, csak műkedvelője a karcsú vonalaknak s... |
| Három testőr huga |
2017-07-06 20:10:52 |
| Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyűgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk val... |
| Stephen King: A Setét Torony - 1. Kötet - A Harcos |
2017-07-03 15:50:35 |
| Vaj igen, a világ elmozdult, de el ám. A szuperkomputerek vezérelte utópia vadromantikus, westernbe hajló tájképpé változott át. A farmokon torzszülött jószágok jönnek világra, a kocsmákban fogatlan kurvák énekelnek részegen, a poros utcákon marcona pisztolyhősök köpenyét lobogtatja a szél. A hegyen boszorkány forralja a tervét, a puszta földek elhagyott szurdokaiban pedig kísérte... |
| Csiki Melinda |
2017-07-02 08:03:55 |
| Csiki Melinda Nincs még vége Születés, élet, sors, halál, érzelem jön-megy, felzabál. Mind kő-papír-olló játék, nyer vagy veszít, fény és árnyék. A sorsdózis bizonytalan, asszociál anyagtalan. Térdre késztet, s egyenes hát görbülése szegi célját. Az út göröngyös, céltalan, a hang is árva, szótalan. Eltéved, égből felkiált: van formula, de komplikált! Az ember n... |
| Van kinek a templom |
2017-06-17 08:05:37 |
| Van kinek a templom Van kinek a templom elmosódó emlék, hol sohsem volt otthon, legföljebb ha vendég. És van, aki vigaszt várva talál vissza, mert ki bajban van, az ritkán ateista. Füle Lajos... |
| Játék |
2017-06-09 18:51:55 |
| Telekes Béla: ................Játék. Hő nyár fényében dideregve járok . Az én nyaramból kihalt valami, Csúnyán hazudnak a nyíló virágok S a csalogányok kéjes dalai. Belenézek minden virágkehelybe És mintha már mind hervadást lehelne S bealkonyul s megállok valahol . . . Ah, csalogány ott többé nem dalol. Ott lázas, komor éj szállt a vidékre . . . A lé... |
| Telekes Béla: Játék. |
2017-06-07 05:55:35 |
| Telekes Béla: Játék. Hő nyár fényében dideregve járok . Az én nyaramból kihalt valami, Csúnyán hazudnak a nyíló virágok S a csalogányok kéjes dalai. Belenézek minden virágkehelybe És mintha már mind hervadást lehelne S bealkonyul s megállok valahol . . . Ah, csalogány ott többé nem dalol. Ott lázas, komor éj szállt a vidékre . . . A légben ízzó ködök foszlanak... |
|
Következő