Ady Endre: Seregesen senkik jönnek |
2015-06-27 22:34:16 |
Ady Endre: Seregesen senkik jönnek Minden semmirevalónak Gácsnak, svábnak és zsidónak Grádics adatott: Itt alant már csak egyedül Maradok. Sürög a vad, magyar élet, Még a némák is beszélnek S uccám ellepik S bárki taknyost egy bősz iram Felrepít. Seregesen senkik jönnek, Megrabolnak, elköszönnek Gúnnyal, szabadon, Mi bennem gyült, mindenkié A vagyon. Mind a... |
Abádszalók történet dióhéjban |
2015-06-12 14:12:58 |
Nem tudhatom... "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz... |
Jókai Mór: AZ ISTENHEGYI SZÉKELY LEÁNY (Elbeszélés.) |
2015-05-27 14:22:29 |
Amint az utas Tordáról Enyed felé kerül, jobbról a hegyek között egy bámulatos hegyhasadék tűnik szemébe, melynek két meredek fala most is úgy egymásba illik minden rovátkáival, hogyha összeraknák, senki sem mondaná, hogy ott ketté volt nyílva a hegy. Pedig e két meredek sziklafal olyan messze el van most egymástól, hogy akár tornyos falvakat lehetne építeni közé, s merész gond... |
Móricz Zsigmond nvellái |
2015-05-14 19:10:15 |
A SZENTJAKABI ISKOLA Tegnap az angolok nagyon csodálkoztak, hogy az óriási Esterházy-uradalom közepén, Szentjakabon olyan iskolát láttak, amilyen ott van. Először is a csirásistállókat látták, s azzal nagyon meg voltak elégedve, a nagy vörös szakállú hollandus újságíró egész otthon érezte magát. - Egész hollandi rendszer - mondogatta, s nagyon bólogatott, a betonjászlakat, a... |
Wass Albert :Erdély ,a megnevezethetetlen erő |
2015-03-24 21:35:11 |
Wass Albert : ERDÉLY, A MEGNEVEZHETETLEN ERŐ Bizony, negyvenöt hosszú év telt már el azóta, hogy a történelem vihara kitépett szülőföldemből s tengeren túlra sodorva idegen földre lökött. Pedig gyökerem mélyen volt az anyaföld szívében. Ezernyolcvanegyet írtak a papok, amikor Buzátfia Lób elészökött a nádas bozótjából, elkapta szarvainál fogva a lo... |
Wass Albert: Farkasverem (12) |
2015-01-30 17:48:38 |
Zenthay Ferenc egy napon idézést kap a járásbíróságtól. Meg se nézi, csak úgy odalöki a fiának. Zenthay Ferenc nem foglalkozik ilyesmivel. Tibor a megjelölt napon elindul Szamosújvárra. Az út rossz, helyenként le kell térjenek a mezőkre, hogy egy-egy kátyút, egy-egy rossz hidat kikerüljenek. A lovak hasig precskelik a sarat, Pista halkan káromkodik a bakon, Tibor segít neki... |
Wass Albert : ERDÉLY, A MEGNEVEZHETETLEN ERŐ |
2015-01-25 11:40:51 |
Bizony, negyvenöt hosszú év telt már el azóta, hogy a történelem vihara kitépett szülőföldemből s tengeren túlra sodorva idegen földre lökött. Pedig gyökerem mélyen volt az anyaföld szívében. Ezernyolcvanegyet írtak a papok, amikor Buzátfia Lób elészökött a nádas bozótjából, elkapta szarvainál fogva a lováról zuhant László királyra támadó bölénybikát s bépenderítette a czegei t... |
Munkácsy Mihály első festménye |
2015-01-20 15:14:45 |
Egy képet s egy levelet közlünk, - hű fotográfia mind a kettő. A levél Munkácsy Mihály kezeírása, az egyetlen német írás, a mit tőle láttunk - s e levélben ő maga bizonyítja, hogy ez a kép az ő legelső festménye. I Naplójegyzeteiben megírta Munkácsy, mikép indult a művészi pályára. Nagybátyja, Rökk István,- a kihez betegen menekült az aradi asztalos műhelyből Gyulára, -... |
Melampus - mitosz |
2014-12-13 18:21:55 |
Bias és Melampus testvérek voltak. Híres királyi családból származtak, atyjuk Amythaón volt, anyjuk Eidomené, mindketten Salmóneus leszármazottai. Bias a városban lakott, Melampus az erdőben. Melampus kunyhója előtt nagy, odvas tölgyfa állt. A tölgyfa odvában egy kígyócsal... |
Fotómontázs / Egy fénykép margójára. Nagyapám emlékére/ |
2014-10-05 14:28:24 |
Ferenc gyermekkorában másképpen intézték az árvák sorsát. A hivatal csak akkor foglalkozott velük, ha a rokonság lemondott róluk. Ahol a rokoni kapcsolat megtartó kötelék volt, maguk döntöttek a sorsuk felől. Összeült a tekintélyesebb rokonokság, s ha nem volt önként jelentkező, kijelöltek maguk közül valakit. Áldott gondoskodás volt, de olykor visszájára fordult, s az árva rossz... |
|